Én egy szövegblokk vagyok. Kattints a szerkesztés gombra a szöveg megváltoztatásához. Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Ut elit tellus, luctus nec ullamcorper mattis, pulvinar dapibus leo.
Vízadó rétegek csoportosítása
A felszín alatti vizek osztályozás
A teljesség igénye nélkül a főbb vízadó rétegek ismertetése.
1. Talajvíz
Talajvíznek nevezzük az a felszín alatt, az első vízadó réteg fölött felgyülemlő vizet. Helyzetéből adódóan, ideális esetben a talajvíz a fölötte lévő talajréteg nyitott pórusain keresztül közvetlen kapcsolatban van a felszínnel, nyílt tükrű, ezért a talajvíz felszínére csak a tengerszint feletti magasságnak megfelelő átlagos légköri nyomás hat. Utánpótlása általában a felszínről közvetlen beszivárgással történik. A talajvíz állandó mozgásban van a tározó üledék rétegben, aminek mozgató rugója a hidraulikus nyomáskülönbség, azaz a magasabb nyugalmi vízszintű helyekről az alacsonyabb nyugalmi vízszintű helyere áramlik. Az áramlás sebessége függ a talaj vízáteresztő képességétől és a hidraulikus nyomás különbségtől, ami a nyugalmi vízszintek különbségéből adódik. A talaj nyugalmi vízszintje nem állandó. Utánpótlási viszonyaiból adódóan időbeli változása az évszakok szerinti csapadék megoszlását tükrözi, de rövidebb-hosszabb késéssel.
2. Rétegvíz
Rétegvíznek nevezzük a talajvíz alatt lévő, vízzáró rétegekkel körbefogott, porózus rétegekben tárolt vízkészletet. Elvileg minden egyes víztároló réteg külön vízkészlettel rendelkezik. Azonban a rétegek nem végtelen kiterjedésűek, inhomogenitásukból adódóan a határolt zárórétegek nem mindenhol zárnak tökéletesen, továbbá a törések menti fellazult zónákon keresztül valamelyes összeköttetés, kommunikáció alakulhat ki a vízadó rétegek között.
A víztartó rétegek leginkább a közlekedő edényekhez hasonlíthatók. Közvetlen kapcsolatuk a felszínnel általában csak a medence peremén, a víztartó réteg felszíni kibúvásánál vagy a medenceperemi törési zóna fellazult anyagánál van. A vízkészletének utánpótlása is többnyire innen, vagy ezen keresztül történik.
A rétegvizek nyomás alatt állnak, ami a hidrosztatikai nyomásból, a fedőkőzet nyomásból és nagyobb mélységek esetén a hőmérséklet által fellépő nyomásemelkedésből adódik. Ennek megnyilvánulása, hogy a medenceterületek mélyebb rétegeinek vize a kútban magasan a réteg fölé, nem ritkán még a talajszint fölé is emelkedik. Ez utóbbi esetben beszélünk pozitív rétegvízről, vagy pozitív artézi kútról.
A felszín alatti vizek minősége
A felszín alatti vizek hasznosítása szempontjából legfontosabb az ivóvízként való hasznosítás lehetősége. A jó ivóvízzel kapcsolatban megkívánjuk, hogy legyen színtelen, szagtalan, tiszta, lebegő anyagoktól mentes, jó ízű és kellemes hőmérsékletű, ne legyen kemény vagy nagyon lágy. Természetesen egyéb célokra is lehet és szükséges is használni a vizeket, mint például mezőgazdasági használatra, ipari hasznosításra, épületfűtésre, fürdők üzemeltetésére, ásvány vagy gyógyvízként stb. Ilyenkor is megvannak a vele kapcsolatos követelmények, melyek a felhasználás módjától függően lehetnek szigorúbbak és enyhébbek.
2.1. Fizikai tulajdonságok
Alapvetően megkülönböztetünk hideg és meleg vizeket. Általában 25 °C-ig tekintenek egy vizet hidegnek. A víz átlátszóságát a benne lebegő szemcsék ronthatják. Ezek legtöbbször a vízadó rétegből származnak, vagy a rétegtani adottságokból vagy a rossz kútkiképzésből fakadóan.
2.2 Kémiai tulajdonságok
A felszín alatti vizek kémiai összetétele számos, időben és térben változó tényezőtől függ. A befolyásoló tényezők sora már a légkörben, a csapadék által felvett gázokkal kezdődik, de függ a felszíni, mezőgazdasági értelembe vett talaj minőségétől és állapotától, a hőmérséklettől, a nyomástól és nem utolsósorban az emberi tevékenység hatásaitól.
Az emberi fogyasztásra alkalmas egészséges ivóvíz összetevőit a 201/2001. (X.25.) Kormány rendeletben határozzák meg.